Az elmúlt hetekben sokan hallhatták a COP26 kifejezést, és habár a nevéből adódóan lehet következtetni, hogy ez már a 26. ilyen esemény, eddig ez kapta a legnagyobb figyelmet és a legtöbb bírálatot is. Mint a téma lelkes hívője, gondoltam, hogy írok egy szuper összefoglalót, milyen jó is volt ez. Gyűjtögettem az anyagokat, de valahogy nem állt össze semmi. Voltam találkozókon ahol a COP résztvevői próbálták elmesélni, de még mindig semmi. Valahogy az volt az érzésem, mint kisgyerekként amikor megnéztem a Terminátor kettőt, és elkezdtem mesélni miről szólt: "Átment a rácson a gonosz robot, mert tud folyni, és átment rajta a golyó, aztán lefagyasztották, de mégis összefolyt, végül jött a láva és visított mint a disznó" - remélem 30 év után ez már nem spoiler. Ugye ebben is ott van a film legjava, de valahogy nem áll össze a sztori.
Az esti híradó, a nagyobb hírportálok és a Facebook bűvös háromszögéből kapott infók alapján ez nem volt más, mint sok fontoskodó elment 400 privát jettel Skóciába, hogy arról beszéljen, hogy mi szegény kisemberek hogyan cseréljük le a autót biciklire, hogy ne szennyezzük agyon a Földet. A találkozón néhányan elaludtak, Greta Thunberg pedig a végén úgy foglalta össze, hogy "Bla bla bla"
Azonban konkrétumokról kevesebb szó esett. Két hét próbálkozás után feladtam, hogy majd egy szuper összefoglalót írok, és eljő a megvilágosodás, úgyhogy marad a Terminátor 2 stílus.
A csúcstalálkozón több mint 40 000-en vettek részt. Még COVID előtt is átlagban 20-25 ezren voltak hasonló volumenű rendezvényen. Ebből látszik, hogy sokan komolyan veszik a témát. Új szereplőként először volt nagy számban jelen az intézményi befektetők nagy szereplői, de szinte minden szektor jelen volt. Természetesen az energia szektor képviselete volt a legnagyobb. Sok híradás fel is vetette, hogy az olajlobbi tarolt, de alapvetően jó hírnek tartom, hogy nem maradnak ki.
A 2015-ös COP21-en megszületett a Párizsi Egyezmény, amelyet 196 ország írta alá, azzal a céllal, hogy a globális felmelegedést 1.5 celsius fok alatt tartsák a század végére. Öt évet szántak arra, hogy az országok kidolgozzák a terveket, hogy ezt hogyan fogják a gyakorlatban véghezvinni. A COP26-ot eredetileg 2020-ban kellett volna megrendezni, de végül a világjárvány miatt egy évvel elhalasztották, így végül 6 éve volt mindenkinek, de sajnos nem bizonyul elegendőnek. A jó hír, hogy sok ország bemutatta a részletes stratégiáját, de ez így jelenleg +2.7 celsius becsült felmelegedést jelentene. Ez már sokkal jobb mint az eredeti +4 fok, de még így is messze van cél, a másfél celsius.
A csúcs egyik fő célja az volt, hogy nemzetközi egyezmény szülessen az olaj és szén teljes kivezetésére az energia piacról (phase-out) 2050-ig. India és Kína ebbe nem ment bele, úgyhogy végül egy szakaszos csökkentésben (phase-down) egyeztek meg. India azzal indokolta döntését, hogy a legfontosabb számukra felszámolni a szegénységet, emiatt nem tudnak ígéretet tenni az olaj és a szén teljes kivonására.
Létrejött a Glasgow Klíma Paktum aminek a keretein belül az aláíró országok megegyeztek a fent említett szakaszos csökkentésben, de ezen felül zászlajukra tűzték a környezetvédelmi tervek folyamatos csiszolását, a karbon kvóták kereskedésének javítását, és a szegény országok pénzbeli támogatását. Tegyük hozzá, hogy az utóbbi nem jött teljesen össze, ugyanis 85 milliárd dollár lett a vége a tervezett 100 milliárd helyett. Ez azért is szomorú, mert az IMF forrásai szerint csak 2020-ban 5900 milliárd dollár támogatás folyt a fosszilis energia szektorba (forrás: https://www.theguardian.com/environment/2021/oct/06/fossil-fuel-industry-subsidies-of-11m-dollars-a-minute-imf-finds )
A paktumon kívül is születtek megállapodások, amelyet már nem írt alá minden ország, de jelentős támogatást kapott. Ilyen pl. a biodiverzitás megőrzése vagy az erdőirtás leállítása.
Most először a metán is szóba került, mint üvegházhatást okozó gáz, és kellene velem valamit kezdeni.
Ahogy már említettem, az intézményi befektetők is ott voltak, és létrehoztak mindenféle négy és ötbetűs csoportokat:
TCFD - Taskforce on Climate-related Financial Disclosures ( https://www.fsb-tcfd.org ): Fő feladata egy olyan átlátható és standard információs platform létrehozása amely segít a befektetőknek, hogy minél könnyebben tudják klímasemlegesíteni a portfoliójukat.
TNFD - Taskforce on Nature-related Financial Disclosures ( https://tnfd.global ): Dettó mint az előző, csak nem a globális felmelegedés, hanem a természet megőrzése a szempont.
GFANZ - Glasgow Financial Alliance for Net-Zero ( https://www.gfanzero.com ): Ez egy befektetőkből álló szövetség. Tagjai összesen 130 trillió dollár felett rendelkeznek, és vállalatoknak segítenek a zöld átállásban.
Végül, de nem utolsó sorban nem szabad elsiklani az olyan nagyvállalatok mellett, akik maguk is az élére álltak valamilyen kezdeményezésnek:
A Microsoft nem fog dolgozni olyan beszállítókkal, akiknek nincs net-zéró stratégiájuk - ezt nagyon sokat elkezdték már alkalmazni.
A Tesco nem fog árulni olyan termékeket, amelyek olyan beszállítóktól származnak, akik nem tesznek eleget a fenntarthatóságért.
Részletes leírások a megszületett döntésekről (összesen 43) a COP26 oldalán találhatóak: https://ukcop26.org/the-conference/cop26-outcomes/ . Előre szólok, hogy nem egy olvasmányos szöveg.
A végére pedig legyen itt egy kis személyes verdikt...
Akkor ez most nem elég? Lesz ebből valami? Érdemes ezzel még foglalkozni? Úgyis túl késő, nem? Miért nem csinálnak semmit a nagy vállalatok?
Általában ezek a kérdések szoktak felmerülni az ilyen események kapcsán. A 400 repülős lózungoknak nincs semmi értelme. Egyenlőre egy fosszilis világban élünk, ahol szinte minden tevékenységünk CO2-t termel, és szennyezi a levegőt. Senkinek sincs megtiltva, hogy csak kevésbé szennyezhet mind a másik. Ugyanúgy bárki utazhat repülőn, tüzelhet szénnel, vagy lehet bármekkora az ökológiai lábnyoma. Ezért senkit nem büntettek meg. Azt, hogy ezt a negyvenezres konferenciát pedig el lehetett volna interneten is intézni, csak az gondolhatja komolyan aki még nem vett részt egy Zoom vagy Teams meetingen. Igen, ez volt a leg karbon-intenzívebb COP az eddigi 26-ból, de ez is azt jelenti, hogy egyre nagyobb figyelmet kap a téma. Ha valamire el tudjuk használni a maradék karbon kvótánkat aminek lehet valami értelme, akkor talán ez az.
Elég e ez bármire? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de nem lényeges. Az a lényeg, hogy a tőke áramlása ebbe az irányba kezdett fordulni. Fent említettem 130 trillió okot, hogy miért érdemes ezzel foglalkozni, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Senki ne értse félre, ez itt nem Teréz Anya adakozása ahol elkezd dőlni a lé, ha felveszek egy zöld pulcsit. Ez egy verseny, aminek lesznek győztesei és vesztesei. Aki előbb kezd neki, az előnnyel indul, a lemaradóknak pedig vállalni kell a kockázatot.
Véleményem szerint összeségében nem volt siker a COP26, de nem is teljesen kudarc. Ha osztályoznom kellene, akkor egy erős kettes. Az, hogy 2 ország nyomására átírták a végső egyezményt, nem jó üzenet. A greenwashing problémája felvetődött, de megoldás még nincs. A legtöbb ország klímaterve nem elegendően kidolgozott, de azért vannak jó példák is. A fejlődő országok megsegítésére létrehozott alap nagy kudarc, és jogosan lehetnek felháborodva az afrikai és latin-amerikai térségben, hogy minimális esélyt adtak a felzárkózásra.
A járvány, az energiaválság, és piacokon kialakult hiány nem volt jó hatással a találkozóra. Az energiaválság kialakulása kapcsán fel is merült, hogy az erőltetett zöld politika is közrejátszott. Az biztos, hogy nem lehet egyik napról a másikra leszokni az olajról, és egy retek bonyolult helyzet előtt állunk. 2050-ig pedig van még 28 év, ami 7 választási ciklust jelent.
Az intézményi befektetők megjelenése talán segíthet abban, hogy az érdekek a megfelelő irányba mutassanak, de az biztos, hogy az elkövetkező évek kritikusak lesznek a klímavédelem sorsát illetően.